Fullextra.hu - Heti ajánló

Némi változás állt be a Főportán.

Az eddigi tapasztalatok igazolták a régi igazságot: néha a kevesebb több. Ezentúl kevesebb művet hozunk ide hétről hétre. Míg készültünk a 13. számmal, sok-sok ajánlás fölmerült, több igen fajsúlyos alkotás is. Mivel jóból is megárt a sok (csak hogy a mondásoknál maradjunk), úgy döntöttünk, inkább kevesebb, de igazán jó írásokat hozunk nektek – Tőletek.

Ezen a héten két fontos eseményünk is van: a Húsvét még tart, és araszolunk április 11., a Költészet Napja felé. Sikerült mindkét alkalomhoz illő verset találnunk, reméljük, mindannyiunk örömére.

Ahogy minden alkalommal, most is kiemelünk 2 alkotást a heti ajánlások közül. Captnemo most sem állta meg szó nélkül két alkotótársunk költeményét.

Elsőként Csingi: Attila szobra előtt c. verséhez írt néhány gondolatot:

”Szerintem mindannyian jártunk, álltunk már régi nagy költőin valamelyik szobra előtt. Talán nem is egyikünkben felmerült a gondolat, hogy megszólítsuk valamiképpen. Hogy aztán ki jutott el a tettig is a gondolattól, ki-ki maga tudja. Az bizonyos, hogy Csingi eljutott oda, hogy verssel szólítsa meg költőnket.

"Bronzba merevülten ülsz a rakodópart kövén
s talán látod is hogy sodródik a Dunán a jég,"
Milyen más is ez a megszólítás, mint egy hagyományos üdvözlés.
Mennyivel tiszteletteljesebbb, és mégis, milyen személyes...

"Leülni melléd és veled nézni a folyót, hallani
az elméből törő gondolatot, vagy kivenni
kezedből a kalapot, csontos válladra kabátot
tenni, megfogni gyönge csuklódat és adni enni
mint nővér vagy gondos anya..."

Megint egy hosszú idézetet tettem ide a versből. Mert nem tudom elválasztani. Így az egész a gondolat, és így mondja el, amit az írója is egyként érez. Szeretne közel lenni a Költőhöz. Nem, mint rímfaragó, hanem csak a gondolatot tudó, és a gondoskodó. Nagyon szép sorok ezek. És a vers végére eljut Csingi a vallomásig:

"olvasom verseidet, hogy minden szavad
vésett karc legyen, maradó nyom,"
Ismét egy értékes verset ajánlok figyelmetekbe. A tisztelet egyik
legszebb megnyilvánulása. Számomra legalábbis.”

A szerelem minden héten megjelenik a Fullextrán. Most Skorpio Ha csak azért... c. versét hoztuk ide nektek.
Captnemoban a következők fogalmazódtak meg az alkotás kapcsán:

”Kissé elfogult vagyok Skorpióval szemben. Nem csak azért, mert régóta ismerem és szeretem verseit, hanem egyik kedvenc versmondóm is. És ahogy olvasom versét, szinte hallom, ahogy mély, rekedtes hangján belecsap: Ha csak azért.... Versében olyan érzésről beszél, amellyel bizonnyal többen is szembe találtuk már magunkat. Hogy a Kedves miért is volt, van velünk, mellettünk. Furcsa, mégis megkapó, ahogy kezdődik a vers:

"Ha csak azért
Jöttél, hogy megmutasd,
Milyen a könnyű-vérű nyár,"

Azért... Jó kérdés ez, akár hogy is nézzük. Benne a nyár, a forróság, a termékenység. A folytatásban kis öniróniát, kis savanykás mosolyt présel a sorok közé:

"Ha csak azért
Szóltál hozzám, mert
Elviselhető nem volt kívülem"

Mit ne mondjak. A ló nincs, a szamár is jó gondolatát nem igen láttam még ilyen szép köntösben megjeleníteni. Azt hiszem, ez a mosoly hivatott arra, hogy kissé elvegye a kérdés élét. Azt az élt, mely végig érződik a versben, és mert nem szeretné a költő, hogy sebezzen, mindig tompítja valamiképpen:

"Hát szólj!
Hogy nem te voltál,
Csak esendő, játékos önmagad,"

Mintha önmaga is mentséget keresne a Múzsa számára. Holott nagyon is benne van minden sorában, hogy amit kapott, talán csak játék volt. És hogy ez a játék elég mély nyomot szántott a lelkében. És a versnek itt még nincs vége!
Nekem tetszik e vers. Remélem, aki olvassa, ugyanezzel az érzéssel hajtja tovább a képzeletbeli papírlapot..."