Fullextra.hu - hzsike: Kenyér

Anyám kenyeret úgy eszik,
mint aki közben vétkezik,
szemét behunyva ráharap,
pereg a morzsa, s pár darab

ölébe hullik, s szétgurul,
köténye ránca ráborul.
Szívében Isten ott lakik,
s mint aki lopva jóllakik,

úgy néz az égre, áldva azt,
örömöt, hálát rátapaszt.
Szájában omlós, sós falat,
ezerszer újra ráharap,

sajnálja nyelni, drága kincs,
beosztóbb asszony nála nincs.
Reccsen a széke, hátra dűl,
szemébe könnyek gyöngye gyűl;

emlékek. Húsba váj a múlt,
szegénység, ínség árja dúlt,
kenyérnek nem volt híre se -
becsülni kell hát, nincs mese!

Fogja a kendőt, ráteszi -
ajándék, foszlós reggeli!
Úgy viszi, mint egy gyermeket,
szájszéle furcsán megremeg.

Rám néz; a szíve megtelik,
szemében fénylő, szent zenit,
tekintetében elveszek -
s mintha nem fájna, úgy teszek!

(Versemet, Kiss Benedek:
Kenyeret anyám úgy eszik c.
verse ihlette. )

(H.Gábor Erzsébet)