Fullextra.hu - A kirakatot felkérésünkre műveiből Dr. Varga Imre (Emericus) állította össze

Debrecenben születtem 1960-ban, elsőgenerációs értelmiségi családban. Apám vasúti mérnök, anyám magyar-orosz szakos tanár, így a családon belül adva volt a reál-műszaki és a humán tudományok iráni érdeklődés is, melyet útravalóul kaptam.

Gyenge fizikai adottságaim ellenére szívós voltam, túléltem több betegséget, műtétet és lelki megrázkódtatást. Amit hittel és szívvel tudtam csinálni, azt mindig meg is valósítottam. Kudarcok mindig ott értek, ahol nem tudtam hinni igazán, hogy sikerülhet. Amikor csak álmodtam valamiről. Arra hamar rájöttem, hogy nem a testi erőmből, nem a fizikai adottságaimból fogok megélni. Nagyapám ezermester volt, mindig csodáltam a kézügyességét, de mindig csak vágytam olyasmire, amit ő meg is tudott csinálni. Ellenben minden lehető időt megragadtam arra, hogy olvassak. Iskoláimat szerettem, de sokáig nem tudtam, mit is válasszak a sok gyönyörű tudomány és művészet közül. A művészet is jelen volt a család minden tagjában, a távolabbi rokonok közt van festőművész, néptáncos- koreográfus és népszerű énekes is. A húgom zenei pályára készült, ma is nagyszerűen zongorázik, igaz, később kiváló jogász lett belőle. Én balkezesnek születtem, de megtanultam mindkét kézzel írni és tűrhetően rajzolni is. Diákkori írásaimból semmi sem maradt (gyengének éreztem és összetéptem őket), de tanáraim jó fogalmazónak tartottak. Fiam örökölte a szerteágazó érdeklődésemet, tehetséges, író, rajzoló, bízom benne, hogy többre is viszi az apjánál.
Engem Édesapám korai halála átformált, céltudatosabbá tett, és az orvostudomány felé fordított. Gyerekként borbélyhoz is nehéz volt elcipelni, mert a mester fehér köpenyt viselt és gyanús szerszámokat csattogtatott a kezében, ehhez képest elég nagy fordulatot jelentett ez a pálya. Az egyetemi évek alatt kutatói karrierről álmodtam, természetesen a rákkal akartam foglalkozni. Később, a realitások talaján maradva tüdőgyógyász és klinikai onkológus lettem, s már harmincöt éve vagyok a gyakorló orvosi pályán. Szép, de kemény volt ez a harmincöt év, alig jutott idő másra, így a szépirodalomra vagy fotózásra, amit pedig szintén nagyon szerettem. 2005-ben egy akkori munkatársam biztatására léptem a Fullextra szerzői közé. Eleinte termékeny irodalmárnak bizonyultam, később voltak évek, amikor nem írtam semmit. Teljesen lefoglalt a szakma és annak oktatása Újabban azonban ráébredtem, hogy semmi sem tart örökké. Igyekszem törleszteni, folytatni és befejezni mindent amit elkezdtem, hátha látom még, hogy megjelenik. Szeretnék rendet és jó emlékeket hagyni magam után. Szeretnék megszorítani minden baráti kezet, szeretnék mindenért bocsánatot kérni, amit elkövettem és megbocsátani, amit ellenem elkövettek. Na jó, egy van, akin még erősen gondolkodom, hogy méltó-e erre.
Az irodalomban a drámát mindig szerettem, de számomra az annyira kötődik a színpadhoz, hogy nem tudok ugyanazzal a lelkesedéssel leülni egy drámát elolvasni, mint egy regényt vagy egy verset. A versben a gondolatiság, a mondanivaló mellett a formát is fontosnak találom, számomra a nyelv adta lehetőségek, a ritmus, a klasszikus vagy újabb versformák harmóniája adja meg a mű jelentőségét és értékét. Prózában a mesélős, cselekménydús, lendületes munkákat értékelem a legtöbbre. Próbálkozni is verssel és prózával, valamint filozofikus írásokkal próbálkoztam.
Köszönöm a bemutatkozási lehetőséget.