Fullextra.hu - tuzeskaroly: Kaptárlét

E kép valamiért gyakran tűnik elém.
Vonz talán a tudattalan ösztönlét?
Vadvirágban gyönyörködnék télvíz idején?
Netán azt vágyom látni, amint édes méz árad-csobog aranyfolyóként?
Belemártanám mind a tíz ujjamat, így torkoskodnék!
Vigyázat! A legfőbb erény a mértékletesség!
Korlátok közé zár a létezés.

Lennék-e viaszból lépet toldozó-foldozó szegény legény,
akit mindig fellelkesít egy nagy közös cél?
Vagy inkább strázsa, aki tudja ki a barát és ki az ellenség.
Fullánkba rejteném Cyrano minden ügyességét és dühét.
E közösségben soha nincs félreértés,
értik egymás minden apró rezdülését.
Korlátok közé vet a létezés.

Nem kell térkép, a Napot követném iránytűként,
e fényes sugár-úton tudom, el sosem tévednék,
hiába lesnének rám bármilyen téveszmék.
Vagy inkább egyenesen a Napba repülnék Ikaroszként?
Büszkén híresztelném, mint futó Miltiádész győzelmét,
hogy nincs többé nélkülözés, virágot ont a kert a rét.
Korlátok között felejt a létezés.

Talán e túlcsorduló méztár társas közege izgatja elmém?
Sok szorgos pajtás virágport cipel vidáman zsákszám, fáradhatatlan Sziszüphoszként.
Mindegy kiből lesz vezér,
vagy kit kap szárnyra a talmi hírnév.
A fő elv mindörökre: egy mindenkiért, mindenki egyért!
Korlátok közé szorít a létezés.

Mielőtt következne a boldog befejezés,
álljon itt még egy kis elmélkedés:
A világról megszerzett tudásunk még mindig oly szerény.
A múltból sok lelkesítő, dicső példát idézhetnék,
de az a gyanúm, hogy sok minden másképp történt.
A jelenben kevés a hiteles példakép.
A jövő még csak egy izgalmas rejtvény.
Több ezer éves tanítások, ősi képzetek által befolyásolt az emberiség.
Amiről nincs közvetlen tapasztalatom, miért is hinném?
Kell, hogy megfoganjon végre egy új világkép,
mely a csillagokig ér,
és biztosított általa a méltó földi lét.
Kaptárba zárt a létezés.

Örülnék, ha végül a királynő is megtalálná méltó helyét,
a zajos násznép rajzásában sírig hű kedvesét,
hogy ez által legyen biztosított az öröklét,
így én is nyugodt lélekkel zárhatom e kis mesét.
Pszt! Alszik a kaptár, nyarat álmodik a tél.

(Tüzes Károly)