Fullextra.hu - tuzeskaroly: Épp csak...

Épp csak betoppantál,
ide-oda iramodsz, látszólag teszel-veszel.
Sólyom tekintetem követi minden rezdülésed.
Nemcsak érzed, tudod is, hogy mennyire szeretlek!
Talán kicsit riadt vagy,
mint a szavannán a kecses léptű vad.

Minden érzékszervem fülel,
szívem a torkomban dobog.
Vakon is látok.
Illatod, mint a lila orgona, kiáltoz.
Becserkészlek,
mint vadász a nemes antilopot.

Mosolyod, cseresznyefa-virágzás télvíz idején.
Közelebb hajolok.
Megérintelek,
ragyogsz.
Hallgatom szíved zaját, vergődő madár,
össze-vissza csapong.
Ereid kék barlangjában a vörös folyam egyre gáttalanabbul árad.
Galaxisok ütköznek össze távolabb.
Az Idő előbb csak bandukol,
majd egy helyben topog,
végül megáll
tétován.

Rendkívüli állapot van.
Énem önmagán kívülre került,
ölelő karjaidba.
Tér és Idő korlátai leomlanak.
Előre látom a múltat,
a jövő a hátam mögött integet.

Ma mégis ezer gond barázdál.
Nélküled törött tükör vagyok.
Kérlek, illeszd össze újból szilánkjaimat,
hogy lehessek szépséged,
önmagam és a világ
hűbb, tisztább tükre!

(Tüzes Károly)