kerlac: Világjáró - Spanyolország
Dátum: Február 05, hétfő, 13:23:58
Téma: 04. szám.
...
A repülés különleges élmény. Elszakadni a földtől, felhők közé burkolózni: ezt az élményt semmi mással nem lehet összehasonlítani. A repülőtereknek egyedi hangulatuk van, ezt átérzi mindenki, aki hosszabb időt kénytelen eltölteni egy váróteremben.
A mi kis turistacsoportunknak kijutott belőle jócskán. Késve indultunk Ferihegyről, emiatt Frankfurtban már csak integethettünk a csatlakozó járatnak. Hajnalban indultunk, és öreg este lett, mire elcsigázva a madridi szállodába értünk.
A légitársaságok mintegy kárpótlásul, degeszre tömtek minket a várakozás és légiút ideje alatt.
A hotel természetesen felkészült a fogadásunkra.
A kétségbeesetten szaladgáló pincérek el sem tudták képzelni, miért piszkálgatjuk csupán a mindenféle tengeri különlegességgel gazdagon megrakott tálakat. Többször leszedték az egész, hatalmas asztalt, és újabb menűvel próbálkoztak. Alighanem akkor kaptak igazi ízelítőt abból, hogy mennyire gourmand nép is a magyar.
Másnap délelőtt Madrid egy-két nevezetésségével ismerkedtünk, de nekem nem nyújtott egyik sem maradandó élményt a Prado-n kívül.
Életemben először, 16 évesen jártam egy akkora múzeumban. Addig elképzelni sem tudtam, hogy létezik ennyi csodálatos festmény.
Pár óra alatt annyira elfáradtam, hogy képtelen voltam a képeket felfogni. Ez valahol az ötvenedik terem táján, a tizenötödik szent Sebestyén után következett be.
Hálás voltam, amikor továbbindultunk második otthonunkká váló buszunkkal.
Toledo. Mindössze 70 kilométerre fekszik Madridtól.
Mintaváros.
Az óváros a hegyen, az új város pedig jó messze tőle.
A buszok csak a városhegy tövéig mehetnek, és naponta csak egyszer állhatnak meg.
A fellegvár (Alcazar):
A házak élnek, az emberek teszik a dolgukat.
Kevesen járnak az utcákon, amelyek olyan szűkek, hogy szinte az ablakból át lehet adni a sót a szemben lakónak.
A kastély:
A Bisagra kapu:
A toledói acél világhírű, egyike a három legnemesebb szúró-vágó fegyvert készítő helyének. Sok a kardkovács a városban, akik ma is az ősi technológiával dolgoznak; óriási fújtatóval, kézzel kalapálva a fegyvereket.
Alighanem azért elsősorban a turisták kedvéért van így.
A kísértésnek nem tudtam ellenállni, és rábeszéltem apámat, hogy vegyünk egy kardot. Ma is megvan.
Másnap kezdődött a hosszú menetelés. Napi többszáz kilométert utaztunk, átlag napi 50 katedrálist néztünk meg.
A 10 napos út közepe táján már úgy éreztem, az ország kizárólag aszfaltból és templomból áll.
Szerencsére a vége felé eljutottunk Barcelonába.
De addig még hátravolt a három csodálatos város: Cordoba, Granada és Sevilla.
Mindhármon erőteljesen érződik a többszáz éves mór uralom.
Az építészetük bámulatos, a kultúrájuk lenyűgöző.
Érdekes módon többszáz évig békében éltek a keresztény spanyolokkal. Amíg a pápa kereszteshadjáratot nem hirdetett ellenük.
Összegyűjtve az addigi leghatalmasabb sereget, sok év alatt kiűzték a mórokat az Ibériai félszigetről.
Megőriztek azonban rengeteg műemléket, amik a mai napig is teljes pompájukban láthatók.
Cordoba.
Látkép:
A VIII. és XIII. század között a mórok egyik legfontosabb székhelye.
Cordobai Kalifátus néven egy ideig szinte önálló állam volt.
A mór katedrális:
Látkép a fellegvárból:
Ma élő, nyűzsgő, fiatalos város.
Sevilla.
Az ország negyedik legnagyobb városa, több, mint 700ezer lakossal.
Éjszakai látkép:
Az éghajlata nagyon kellemes. Európa egyik legmelegebb városa, és a napsütéses órák száma átlag napi 8.
A fellegvár udvara:
A római amfiteátrum romja:
Néhány nagy művészt is adott a világnak: Velazquéz, Murillo szülőhelye.
A Pilátus-ház:
Granada.
Az én szememben a városok városa.
A katedrális:
A mór építészet, kertművészet csúcsa.
Aki nem látta az Alhambra-t (a Vörös Kastélyt) és a Generalife-t, annak valami nagyon kimaradt az életéből.
Az Alhambra:
A Generalife:
És ez is a Generalife:
A sor végére maradt Barcelona, a katalánok büszkesége, ahol az élet igazán éjszaka kezdődik.
Nappal a hülye turisták nyüzsögnek, akiknek Kolombusz hajójaként mutogatnak egy gyönge hamisítványt.
Viszont itt áll a Gaudi-templom: a Sagrada Familia.
A Születés Kapuja:
Néhány város kimaradt az ismertetőből, mert azokkal kapcsolatban semmilyen mély benyomást nem őriztem meg.
A felsoroltak azonban így, közel három és fél évtized, megannyi útiélmény után is élő emlékek.
|
|