piroman: Eső után
Dátum: április 04, hétfő, 21:41:41
Téma: 106. szám
Őszi esőben csend a világom,
s míg az utam tisztul szemetétől,
bennem a múltról szólna az álom,
csak születésről, csak születésről.
Víz kavarog lassan, lefelé visz,
volna csak egy csepp, volna a jóból...
Céltalanul sétálni veled, hisz
jó a vigasz, független a kortól.
Cél az időnek sincs, neki sincsen,
és ha megállok, mint az eső, most,
fénybe veszek, mint szép szemeidben
álmodozóan vesztem el egykor.
Tartom a halvány illatodat még,
alszik az érintésed a kézben,
nézem az égen múlt mosolyod rég,
nyár a hajad, hullámzik a réten.
Jelben a jel, hogy még ma jelen vagy,
halni se tudsz így, bennem a szíved,
dobban a hang és ez nem a tegnap,
máig e vérben fáj a te véred.
|
|